Prológus

Sziasztok Kedves Olvasók! :)

Mint láthatjátok - vagy még nem egészen -, ez a blog egy focista-központú történet otthona a mai naptól fogva. A főszerepben Neymar Jr. áll, ennyit árulok el, a többi pedig később lesz olvasható. :) Fontos még, hogy friss részek szombatonként kerülnek fel, így a következő rész, vagyis az első rész jövőhét szombaton lát majd napvilágot. :)
Ebben a pillanatban éppen nincs szófosásom, szóval megmenekítelek Titeket a fölösleges szófecsérléstől, hogy olvashassátok a Signs of Life prológusát!

Puszillak Titeket,

Adriana♥

Empire

Szeszélyes és kiszámíthatatlan volt, akár a háborgó tenger. Szenvedélye jobban izzott, mint az eget uraló hatalmas, fényes napkorong, s gyönyörűsége olyan volt, mint a részegítő bor, az isteni nedű, amely minden bánatot képes volt elfeledtetni, s helyébe a mámortól fürdő vágyat emelte. Vérének pezsgése olyan volt, mint minden temperamentumos, olasz nőnek. S ennél az összes erénynél mind nagyobb volt okossága. Eszét használta fel ahhoz, hogy elkülönítse magában a világ apró dolgait, s mindig a legfontosabbakra fókuszáljon.

Hűvös tekintete, mint a morajló tenger, úgy csapott le kiszemelt áldozatára. Puha, selymes arcán sokszor szinte semmilyen érzelem nem tükröződött, minden elrejtett lelkének legmélyebb bugyraiba. Eltökélten nyitotta szólásra telt ajkait, s ha valamit kimondott, azt valóban úgy is gondolta, érezte. Senki sem mondhatta meg neki, mit tegyen, s így az őt körülvevő emberek száma szépen fogyatkozni kezdett. Minden őszinte megnyilvánulása után lemorzsolódott pártjáról valaki, de önpusztító büszkesége, önérzetessége ezt nem engedte beismerni.

Neki semmi fontos nem maradt már az életében. Szépségével elbűvölt ugyan mindenkit, de kevesen álltak ellen erős, szilárd sziklaként, amikor zord, fehér hullámokkal habzó tengerré vált, s viharaival minduntalan le akarta rombolni a kitartó sziklafalak megviselt láncait.

Ha már saját fajtájából való segítséget nem adott neki az élet, megmentő jobbként nyújtotta felé a lehetőséget, hogy bűntudat nélkül vigye véghez minden tettét. Neki az volt a fontos, hogy nyerjen. Nem veszíthetett el egyetlen csatát sem.

Ám amikor eljött a háború pillanata, mintha a lelkében lakozó hűvösség elolvadt volna, s helyébe emberi érzelmek költöztek. Jeges szíve újra megdobbant, s életében először érezte azt, ahhoz, hogy megnyerje sorfordító háborúját, hatalmas árat kell fizetnie… Bármi áron.